Mindenki életében volt már rá példa, hogy megkapta, hogy döntsön vagy pont a fordított helyzet állt fent, hogy tőled várták el, hogy dönts. Nos…ön dönt, hogy dönt vagy megdönt.

Tudom furcsa összepárosítás, de általában minden egyes döntés kapcsán le kell fektetni bizonyos elveket, szabályokat, amik alapján el tudunk lavírozni a bizonyos igen-nem kérdéskörig. Mert a nem tudom, hogy mit akarok, össze vagyok zavarodva, ugye nem túl bizalomgerjesztő fogalom, egyik véglet nézőpontjából sem.

Miről is kell döntenünk? Az életünket az általunk, vagy még adott helyzetekben mások által meghozott döntések irányítanak. Mert ugye spontaneitás nincs. Hirtelen jött bulik, találkozások vannak, de a végső döntést, akkor is mi hozzuk meg, hogy el akarunk-e a menni vagy sem.

A legnagyobb arányban, mégis a párkapcsolatokban hangzik el az a bizonyos mondat, hogy „Döntsd már el végre, hogy mit akarsz!” Persze mindenki dilemmázik, sok mindenen, hogy érdemes még vele maradni, hogy váltani kellene, de mégis, hiába tudjuk, hogy mi a jó nekünk nem tudunk dönteni. Erre sok módszer van, ami segít a döntés meghozatalában. Első lépés, a barátok felkeresése. Mert ugyan ki ismerhetne minket jobban, mint a barátaink, természetesen a családunkon kívül. Én már voltam mindkét oldalon, a tanácsadó és a tanácskérő szerepében is feltűntem, még sem volt könnyű egyik sem. Minden barátomnak azt szoktam tanácsolni, hogy gondolják végig, mi szól mellette, és ellene. Legyen egy magunkban összeállított kis lista, ami alapján, elindulhatunk, hogy melyik oldalra is billen az a bizonyos mérleg. A hatás kedvéért, én le is írom, hogy lássam, mert néha az embernek igenis az orra alá kell dugni a bizonyítékokat.

Ha ezen is túl vagyunk, akkor már csak azt kell megnéznünk, hogy mi mire is vágyunk igazán. Ha mindenki ellenzi a dolgot, és szinte egybe hangzóan mondanak igen-t vagy nem-et, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy talán ők látják az igazságot. Mert valljuk be, egyszerre mindenki nem akarhat rosszat. Így máris egyszerűbb a döntés, mert bizonyítékunk van, és tudjuk, hogy mit akarunk, és már látjuk is, hogy mi jó nekünk.

Másik véglet, amikor mi várunk arra a bizonyos igen-re vagy nem-re. Kilátástalan helyzetbe hozzuk magunkat, és olyan dolgokkal is felruházzuk a döntéshozót, amivel tulajdonképpen, nem is rendelkezik. Hogy miért? Mert szeretnék kapaszkodni valamibe, ami erőt ad várakozáshoz. De nem szabad. Aki már elsőre nem tudja, hogy mit akar, az másodszorra vagy akár harmadszorra sem tudja eldönteni. Lássuk be, a több hetes, hónapos vagy éves várakozások, nem hozzák meg a várt eredményt, és csak őrlődünk a saját kis fogaskerekeinkkel. Mindenkinek csak arra van ideje, amire időt szakít, és arra szakít időt, amit igazán fontosnak tart. Értékesebbek vagyunk mi egy talán-nál, vagy egy bizonytalan nem tudom-nál. Mély levegő, tiszta elme, és mondjuk ki a végső döntést. Nem, ennél én sokkal jobbat érdemlek. Egy biztos lábakon álló, tetőtől talpig igen-t.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.