Sok idő eltelt a jelenlegi, és a régi cikkem között. Nem is csoda, hogy a választott témám, a megkésve bár, de törve nem. Nincs időd szociális életet élni, mert dolgozol, és tanulsz közben? Vagy minden nap bulizni mész, nappal meg egyetemre, de nincs rendes munkád? Nos…bele kerültél az örök dilemmába. Az örök körforgás, jelen pillanatban az örök „háromszög”-ben rohangálsz.

Az embernek néha fel kell adnia, bizonyos szükségletei, hogy időt szakítson a többire. Én is így vagyok ezzel. Tanulok ezerrel, mert a nyakamon a vizsgaidőszak, mellette meg dolgozok, mert hát meg kell élni valamiből. Ezért is hanyagoltam, minden fajta populáris tevékenységet. Mint például a blog-t, vagy a szociális életet. Nehéz összeegyeztetni a barátokat, a munkát, az egyetemet, a kikapcsolódást, és a családot.

Ilyenkor jönnek a megszokott mondatok, hogy „Most nem érek rá „ Nincs időm” „Túl fáradt vagyok!” „Majd máskor.” Azt hittem ez velem, nem fordulhat elő, mert hát mindig lesz időm mindenre. Persze, ez pontosan addig tartott, míg nem szenvedtem semmiben sem hiányt.

De egy idő után elapad a diákhitel, vagy a szüleid már nem tudnak támogatni, és ha akarja az ember, hanem, de munka után kell nézni. Ilyenkor mindent elvállalunk, és nem is nagyon válogatunk, mert a pénz az nagyúr, és nélküle semmi sem működik a mai világban. ÉS ha már meg van a munka, már mindenre lesz időd, kedved, és főképp pénzed, hogy megvalósítsd. DE egy idő után rá kell jönnöd, hogy nem lesz minden olyan, mint régen. Már nincsenek hirtelen jött kávézások, vagy késő este befutott bulik, mert vagy dolgozol holnap, vagy pedig pihensz. Ez a szomorú tény, és ki kell, hogy mondjam, de felnőttünk. Nah, de nem kell ezt olyan komolyan venni, mert nem teljesen nőtt be a fejünk lágya, csak beállatunk a munkások csoportjába. Már nem lézengünk, és nem ülünk több órákat a gép, vagy a Tv előtt. Már elmaradóban vannak a mindennapi bulik, és nagyobb prioritást élvez a hétvégi bulizás. Persze én is próbáltam ellenkezni a felnőtté válásnak, hogy munka után beülök a srácokkal meginni egy sört, vagy a csajokkal meginni egy forró csokit. De vagy egy hét után kipurcantan zuhantam az ágyamba, vagy fáradtan éltem végig a munkában töltött időt. Egyik sem kellemes, de komolyan. Mert ha mindenben helyt akarsz állni, akkor bizony a pihenés, és a kikapcsolódásra szánt idődből megy el minden, ami huzamosabb ideig tönkre teszi az embert. Emlékszem még, hogy az oviban, hogy utáltam a délutáni szundit, ma meg mit meg nem adnék érte! De jó is volna…de már együtt kell élnem azzal, hogy komolyodom, és már előre tervezek, gondolkodok. Ezért van az, hogy ha a munkát, és a családot választja az ember, akkor igenis a szociális tevékenységekből vesz el. Bármelyik képletet is használjuk, a végeredmény ugyan az lesz, hogy a harmad rangú „élvezetből” lesz kevesebb.

Együtt kell élni a változással, és igenis meg kell lovagolni a problémákat, és az időhiányt. Az igaz barátok megvárnak, és megértik, hogy munkád van. Tervezd meg az életed, beszélj le előre bulikat, kávézásokat, mozikat. Így sokkal egyszerűbb, és te sem bolondulsz bele. Ne törd le magad, előbb-utóbb minden összejön! J 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.